Elmerült a vízben a vihar tépett hajó.
A hír, olyan egyhangú, néma, jelentéktelen,
Felhőtlen égből hullott alá sebesen,
és most ott nyugszik a tengerfeneken.
Nem okozott jelentős kárt a baleset.
Közölte ezt felelőtlenül, de kegyesen,
Túlélő nem volt, kacagta sejtelmesen,
Egyedüli utas sem élt teljesen.
Felderíteni az esetet nincs szükség.
Nem fontos, a hajót ki vezette,
Parancs: Az okot senki se keresse,
Idejét felelős keresésével ne vesztegesse.
Legyen békében hullám sírjában.
Értelmetlen eltűnést kutatni hiba,
Értéktelen rakománya csak vita,
Vita, hogy mit hordozott dobozaiba.
Feltört a hajó mérgező mélye.
Sötét természete borítja a tengert,
Napfényt, életet, mindent elnyelt,
Olvasás után embert borzalomba vert.
Tisztítják a nyomokat a tengeren.
Beteg bélyegzővel verik a hullám sírt,
Fedik az igazi, néma, nyomasztó hírt,
Hogy a beteg világ kelti eme kínt.
