Vadként futhatok a réteken,
Sasként szállhatok a kék egeken,
Folyókban lehetek a halhatatlan hal,
Mi főnixként éled újra, ha meg is hal.
Pegazusok hátán teremtek világot,
Onnan áldást szórok vagy éppen villámot,
Mint egy álomban, hol én vagyok az Isten,
Úgy vagyok egyedüli itt, párom sincsen.
Párom nincsen, de akad szárnysegédem,
Összeülünk néha az Istenek nevében,
Aprítva ellent és mindent, ami mozog,
Ha szoros a helyzet elteleportolok.
Tűzlabda, plazmatér fordul meg kezemben,
Voltam tíz földrészen és csak interneteztem,
Szebb, mint a valóság némelyik textúra,
Valóságtól eltérve nincs rajta cenzúra.
Ha unalmas hétköznapok súlya nyom,
Levetem azt és a billentyűt nyomom,
Mert a beteg világ elleni legjobb kúra,
Egy új világba menetelő klavia-túra.
