Hazaszeretet,
de a haza szeret-e?
Ad e néked étket,
elég lehetőséget?
Ad e néked eszmét,
hogy szép lesz még?
Hogy bízni tudj,
most ne hazudj!
Lehetsz néma pap,
de az utca nem az.
Lehetsz hallgatag,
elfojtott harag.
Lehetsz balgatag,
de kívül tágasabb.
A királyunk szerint,
aki nekünk búcsút int.
Évek óta búcsút int,
megint és megint.
Gyáva ki elszalad,
de csak az őrült marad.
Itt, ahol,
bűneiért senki sem lakol.
Mert pásztorunk paraszt,
szólhat a panasz.
De nem oldódik bajunk,
mert birkák vagyunk.
Bégetünk kopasztva,
remélve Tundrán tavaszra.
Torkunk vágják, de tűrjük,
mindig eltűrjük.
Birkák vagyunk!
Régi időket sírjuk,
melegen tartjuk sírjuk.
De hiába már e vár,
ránk a jövő se vár talán.
Kilopták felőlünk az eget,
helyette csillagok, ígéretek.
Tette ezt pár vezér,
saját zsebér'.
Hogy tele legyen a buksza,
ne kelljen adnia buszra.
Ehessen, ha arra van guszta,
éhes nép előtte, de van guszta.
Fogyóban a magyar hold,
mára tán már meg is holt.
Csak volt.
Villa, földek százszámra,
nekünk marad a gáz-számla.
Mert szívjuk,
tudjuk, hogy gáz, de szívjuk.
Még!
De soha nem mondjuk: Elég!
Forradalomhoz kevés,
már e nép.
Talán!
Azám!
Talán, hazám.
