Fülembe morzsol szavakat a szél,
a déli órák zaja még követ,
a kő se sok, mégse emelném
fülem, unalmas zörejeknek.
Az csak mi felkelti figyelmemet
te vagy, takarj hát el, te napsugár,
vakítsd el mind gondjaim, s kínom,
elmémbe csak fény, te legyél már.
Etess szavakkal, ami mind tiéd,
eget engedd szántani, szárny mi kell
nekem, ragadj fel oda Hórusz,
vezess világod kapuján át
hamar, nincs percnyi se az életem,
dalold el mind bölcseleted nekem,
amit a sólyom szemeden látsz,
meséld na mind hát el szerelmem.
Angyal mi vagy, szónokodul fogadj,
alszom is, kérlek te mesélj még...
