Eddigi kis életem,
idétlen természetem,
rövid kis összefoglaló,
csak mi tőlem adható.
Voltam egykor lázadó,
s reménykedő házaló,
ki szeretetért kunyerál,
de szemétben guberált.
Voltam én már kisgyerek,
ki felelőtlen integet,
rá minden rosszra,
bánatom tán ez okozta.
Voltam én már él-diák,
sok mindent éltem át,
meg még sosem bántam,
magamra rátaláltam.
Voltam én már csábító,
hölgy szíveket hódító,
de saját szívem álom,
mert nem találom.
Voltam egykor álmodó,
másnak mosolyt átadó,
játszadozó bohóc bajnok,
tán még mindig az vagyok.
Másra pozitívan hatok,
örülök, ha adhatok,
ha már nekem nincsen,
semmi kincsem.
