Láttalak egyszer Vanda.
Bárcsak a pillanat örök maradna.
Bárcsak a gondolat nyugtot hagyna.
A gondolat, hogy mi lett volna, ha.
Mi lett volna, ha.
Akkor kettőnknek áll a világ.
A csillagok úgy hozták volna.
Szépség és szörnyeteg összetartozna.
Vajon lett-e volna merszem,
Megragadni kezed, s ordítani: Szeretem!
Vajon, ha nem várom a csodát.
Rájöttem volna a csoda te vagy?
Ez a gondolat, ami nyugtot nem hagy.
Mert te nekem olyan vagy.
Mint Edwardnak a Bella.
A messziről csodált Nutella.
Egy kedves szépség, ki nyugodt.
De soha sem unott.
Szívem veled mindig játszana.
Mi lennénk egymás támasza.
Egyszer láttalak.
A pillanat örök maradt.
Ahogy a neked írt sorok.
Amiket még sokáig dalolok.
