Hogy mi vagyok én? Egy páratlan szemét,
egy elfeledett gondolat a kút fenekén.
Egy szülőtlen korcs, akit a sors szétvetett,
egy zokogó bohóc, aki épp nevet.
Egy újság, ami kerüli a tényeket,
egy gyermek, aki éppen csak lépeget.
Egy szivárvány, ami nem mutat színeket,
egy víz csepp, ami rondítja a kék eget.
Egy semmi vagyok. Nem létezem.
Mégis mindenhol, mindig ott lesz a jelem.
Ott vagyok minden elfojtott szóban,
ott leszek minden eltévedt álmodozóban.
Ott vagyok minden kételkedő fejben,
ott leszek minden kedves idegenben.
Ott vagyok minden elszökött könnycseppben,
ott leszek minden elhagyott gyermekben.
Ott vagyok minden baráti mosolyban,
ott leszek minden búsan bohóckodóban.
Az vagyok aki az Életre nem vett bérletet,
de a kezébe nyomtak egy jegyet.
Az aki rosszkor érkezett, keresett,
de hiába, mert nem talált helyet.
Aki a darabból kiemelte a szépeket,
de végül nem értette a lényeget.
Én vagyok az értelmetlen cselekedet,
ami alkotta a céltalan gépezetet.
Ami képes beindítani a képzeletet,
és mindenre mond egy igenlő nemet.
Élek éppen vagy békésen halok,
én ez mind vagyok.
